2.rész

-Csak azon, hogy milyen színű legyen a falam-rögtönöztem, bár nem volt teljesen hazugság. Mindig azt szerettem az új házakban, hogy bármilyenre kifesthettem a falaimat. Anyuék általában szabad kezet adtak ebben az ügyben.
-Mindegy is. Majd kitalálod. Tíz perc és vacsora-mondta mosolyogva és kisétált a szobámból.
A családom négy tagú. Anya, apa, öcsi és én. Az öcsém neve Norman Pocket, én Nora vagyok. Anyuék kedvelik az N betűt. Pláne, hogy az anyukám neve Nelly, apué pedig Nicolas. Hah.
Amúgy Normról annyit kell tudni, hogy egy nagyon eszes és ravasz tizenhárom éves gyerek. Már tíz évesen is olyan trükköket vetett be velem szemben, és olyan csapdákat állított a szobája elé, hogy a leghiperszuperebb-hightec-kémfilmek díszletei elbújhatnak Norman mellett. Amúgy kis tökmag, én néha megtudnám ölni, de nincs olyan testvérség, ahol ne vetődne fel ez a ,,probléma".
Tíz perc elteltével anya elordította magát, nem túl szépen, hogy kész a vacsora, én pedig rájöttem, hogy odaégetett valamit. Sosem tudott főzni. Nekünk pedig mindig meg kellett ennünk azt amit főzött. Most pedig rántotthús volt soron (vasárnap révén) krumplipürével. Hát, amint megkóstoltam rájöttem, hogy ebből kimaradt a zsemlemorzsa....nem ez az első eset.
-Képzeld, Nora. Beirattunk az itteni suliba-mondta hirtelen apa, nekem pedig kiesett a villa a kezemből.
-Hogy mit csináltatok?-kérdeztem, hatalmasra kerekedett szemekkel.
-Beirattunk ebbe az iskolába. Mindig is rendes suliba szerettél volna járni, nem?-kérdezte anya.
-Mi van a magántanulással?-kérdezte Norman, mikor rájött, hogy valószínűleg őt is beiratták egy általánosba.
-Itt Paint Rockban nincs magántanár, Norman-feleltem anyuék helyett.
-Honnan veszed?-kérdezett vissza Norm.
-Onnan, hogy ebben a kis városban még élet sincs, nemhogy magán tanár-válaszoltam. Akkor tudtam meg, hogy holnaptól közösségben leszek.
-De hiszen sose voltunk közösségben. Mi van ha rohamom lesz?-kérdezte hülledezve Norm, akinek nem nagyon tetszett ez az ötlet.
-Nem vagy Madeline Whitter, bírni fogod-reagáltam le, anya pedig bólintott.
-Te tudod ki az a Madeline Whitter?-súgta oda apa Normannek.
-Biztos valami szerelmes filmről maradtunk le-vont vállat az öcsém és megette az utolsó falatokat a tányérjából.