3.rész

Az első nap az iskolában. Brrr. Fekszem az ágyban és a plafonra meredve gondolom át az életem. Nem kell túl sokat gondolkodnom, hisz eddig alig éltem valamit. A gondolataim átterelődnek az iskolára. Mi van ha nem tetszem az osztálytársaimnak? Nem állnak majd szóba velem. Kiközösítenek. Nevetnek majd rajtam. Megdobálnak paradicsommal...és...najó túl sok mesét nézek. Mennyi az esélye annak, hogy bármi is megtörténne ezekből?
Ha nem tetszem nekik, akkor mi lesz? Vagy elfogadnak, vagy nem. Nekem csak tanulnom kell az iskolában, nem jó pofizni.
Ha kiközösítenek? Jól belenevetek az arcukba és méltóságteljesen távozok.
Ha megdobálnak paradicsommal? Najó erre nem tudok semmilyen lelkesítő szöveget. Majd rakok be egy esőkabátot a legrosszabb esetre.
-Jó reggelt, kicsim-lép be anya a szobámba. Hát, mi Pocketek nem tudunk kopogni.
-Szia-ülök fel az ágyban.
-Izgulsz?-ül le mellém.
-Egy kicsit igen, de nem vészes-vonok vállat.
-Ma apátok visz titeket iskolába, csak elköszönni jöttem, mert indulok a munkába-ad egy puszit a homlokomra-Este jövök, rendeljetek pizzát-köszön el és távozik a szobámból. Hát, rám fért volna egy anyai tanács még, de anyunak fontos a munkája. Ápolónő a helyi klinikán, ahova nem mellesleg apa is jár, imátkozni a halálos betegekért. Kiskorom óta ez a munkájuk. Anya ápolja, apa jó kedvre deríti a beteg embereket. Apa nem tudja őket már megmenteni, mivel nem orvos, anya pedig ha akarna se tudna segíteni rajtuk, hisz nincs sok nekik hátra.
Ez az imátkozósdi is csak arra kell, hogy a betegek legalább megnyugvással keljenek át a halálba, mintsem,hogy szomorúan.
Apa másik állásban tűzoltó. Én a lelkészes ügyeiben segítem, Norman pedig a fizikai dolgokban.
-Nora, siess, mert elkésünk-lép be apa, az anya által nyitva hagyott ajtómon.
Gyorsan kitessékeltem aput, bezártam az ajtóm, felöltöztem és a táskámmal a kezemben szaladtam le a lépcsőn.
-Készen vagyok-álltam meg Norm és apa előtt.
-Akkor induljunk, útközben beugrunk valami kajáért nektek reggeli gyanánt-mondja apa és mielőtt kimenne az ajtón visszanéz ránk-De anyátoknak nem kell elmondani, hogy mit reggeliztek.
Én és Norman nevetve követtük apát a kocsiig.
Útközben egy közeli burgerlandban álltunk meg, én kaptam egy almáspitét, egy cappuccinót és egy sajtburgert, míg Norman egy komplett Bigmac menüt, kólával, sültkrumplival és egy hatalmas szendviccsel.
A sulihoz érve elfogyasztottuk a reggelinket. Kár, hogy ettem, mert amint megláttam a diákokat kikivánkozott belőlem. De szerencsére a helyén maradt.