4.rész

Norm a bal oldalamon maradt egészen addig, míg be nem értünk az iskolába. Ott a portás adott nekünk egy-egy kis lapot amin az osztályunk és a szekrényünk száma le volt írva. Akkor már Norman elbúcsúzott mert én az északi szárnyba tartottam, ő pedih a délibe. Teljesen az ellentétes irányba mentünk, innen már külön. Elsétáltam a folyosó végéig, felmentem a lépcsőn és szemben, hátul a 11B terem volt kiírva nagybetűkkel. Az iskola 5.osztálytól a 12.osztályig van. Plussz egy érettségi ami a 12+. Minden évfolyamnak 3 része van. A, B és C. Én jelenleg a B-be tartozom. Minden teremben ugyanannyi szék, illetve asztal van. Egy osztályba csak 16-an lehetnek. Én egy ösztöndíjas csaj helyére jöttem. A padok (minden teremben) úgy helyezkednek el, hogy van két függőleges sor, egy függőleges sorban 4 kétszemélyes pad van egymás mögött, helyet hagyva köztük, hogy elférjenek az emberek.
Amint beléptem alig voltam bent vagy öten és középtájt helyezkedtek el. Gyorsan, lehajtott fejjel elsétálva a padok között leültem a hátsó sor legszélére, az ablakok mellé.
-Szia, Perrie vagyok-állt meg mellettem egy szőke hajú, alacsony lány.
-Én Nora-néztem fel rá. Beült az elöttem lévő kétszemélyesbe.
-Tudom, mindenki tudja-fordult hátra, mikor megérkezett egy másik lány is. Magas, barna hajú.
-Sziasztok-ült le Perrie mellé-Cherry vagyok-nézett felém.
-Nora-biccentettem.
-Tudom-felelte.
-Szóval mindenki tudja?-nevettem fel halkan.
-Kis város, gyorsan terjed a pletyka köztünk-vonta meg a vállát Perrie.
-De mivel új vagy, segítünk neked, hogy mit ne csinálj, miből jössz ki jól, illetve rosszul és mindenkiről kapsz pár véleményt-hadarta Cherry.
-Egyszóval a szárnyaink alá veszünk, Nora-tette hozzá Perrie.
-Na, ne kíméljetek-mondtam.
-Itt durva diktatúra folyik-kezdett bele Perrie-vannak a népszerűek, az átlagosak, az "elviselem" kategória és a nyomik. Ez amolyan táplálék lánc. Aminek a tetején a ,menő hármas' és Honny áll.
-Mi az a ,menő hármas'?-kérdeztem értetlenül
-Shawn, Matthew és Federico-magyarázta meg Cherry (szerinte) érthetően.
-Így sem lettem okosabb-nevettem fel halkan.
-A három népszerű fiú a sulinkban-mondta Perrie-és mind a három a mi osztályunkba jár.
-Shawn a magas szőke, Matt a nála kicsit alacsonyabb barna-mutatott Cherry az ajtó irányába,ahol éppen belépett két osztálytárs.
-És az a Michael Angelo?-néztem szét a teremben.
-Federico, és ő beteg-mondta gyorsan Perrie, majd a két említett srác (Matt és Shawn) beült a mellettem lévő kétszemélyesbe.
-És ki az a Honny?-súgtam oda a lányoknak.
-A szöszi-biccentett az épp felém tartó festett szőke, műkörmös, barbie baba kinézetű plázacica felé.
-Bocsi, szivi. Az az én helyem-nézett rám.
-Eddig elöl ültél-nézett rá Perrie, és az Cloe helye volt, míg el nem ment, szóval szabad-mondta.
-Igen, de Fede mellett én ülök-nézett rám Honny.
-Azt mondták üres a hely-feleltem.
-Igen, de nekem. Te keress másikat.
-Miért?-kezdtem bele.
-Figyelj, cica. Nincs kedvem reggelről a nyomikhoz. Szóval sicc-tette le a kezét az asztalomra.
-Figyelj, cica-kezdtem úgy ahogy ő, kihangsúlyozva a 'cica' szót-tudtommal nincs ráírva a neved. Szóval nem a tiéd. Másrészt ez az üres hely, azért ültem ide, hogy véletlenül se foglaljam el senki helyét. Arra kérnélek, hogy vidd innen az agyon szoláriumozott feneked és rakdd le a helyedre, köszönöm-döltem hátra, majd Honny elviharzott. Perrie és Cherry ledöbbenve fordultak felém.